Ha ezt a szöveget olvassa, az Ön böngészője nem rendelkezik az oldalhoz szükséges flash verzióval.
Itt frissítheti böngészője flash kiegészítését.



Vadászati kultúra kialakulása

Magyarországon a világháborúk után a vadállományban mérhetetlen nagyságú kár keletkezett. Az ország egész területe hosszú hónapokig hadszíntér volt, és még a háború befejezése után is jóformán csak az orvvadászat folyt, amely a még megmaradt vadakat is csaknem teljesen kipusztította. 1948-ban megalakult a Magyar Vadászok Országos Szövetsége (MAVOSZ), amely minden vadásznak és vadásztársaságnak kötelezővé tette a csúcsszerv tagjává válását. A vadásztársaságok taglétszámát a vadászterület nagyságához képest korlátozta a jogszabály. A vadászterületeket két kategóriába sorolták: nagyvadas és apróvadas területek. A vadállományból először az apróvadak szaporodtak el, a nagyvadállomány mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt hiányos volt.
Az 1940-es évek végén nem volt vadászati statisztika, ezért nagyon nehezen lehet megállapítani, hogy hány vadásztársaság működött ezekben az években. Számuk valószínűleg 1500 körül lehetett. Az 1950-es évek elején a vadásztársaságok száma lecsökkent, mert a MAVOSZ összevonásukat kezdeményezte. Nagy változásokat ígért a vadgazdálkodásban bevezetett tervgazdálkodás. Az apróvadas területeket vadgazdálkodás szempontjából három részre osztották: kíméleti terület, befogási terület, konyhai vadászatok területe. Ahhoz, hogy a vadgazdálkodást jobban meg lehessen alapozni, bevezették a vadállomány számának becslés útján való megállapítását. 1957-től kezdték engedélyezni a külföldi vadászoknak a bérvadászatot. Az első nagyszabású vadászati rendezvényre 1960-ban került sor Budapesten: nemzetközi vadászati kiállításnak adtunk otthont. Ezen láthatóak voltak az Afrikából nemrég hazatért expedíciók trófeái is. 1962. szeptember 1-jén nyílt meg a Mezőgazdasági Múzeumban a vadászati kiállítás, amelynek keretében vadásznapokat is rendeztek. Vadászati irodalmunk is igen szegényes volt a 40-es évek végén, azonban az 50-es évek végétől fokozatosan változott a helyzet. Egymás után jelentek meg Széchenyi Zsigmond úti és vadászati leírásai, Fekete István munkái és egyidejűleg néhány szakmai leírása. Nagy lendületet kapott a vadászirodalom a budapesti Vadászati Világkiállítást követően.